Túl Nyilas Misi, Abigél, Bagaméri, Linkóczi kapitány, de még a 13 és háromnegyed éves Adrian Mole világán is, illetve az egykor oly népszerű csíkos, pöttyös és Delfin-sorozatokon, vajon mi az, ami a mai kiskamaszok figyelmét leköti, milyen áramlatokba illeszkednek a kortárs ifjúsági regények? Mivel lehet az irodalom felé terelni azokat a felső tagozatos diákokat, akik magukat már nem érzik gyereknek, a mesét viszont annál gyerekesebbnek. Milyen a lányregény, ha nem csak a lányregényszerűnek mondott valóságról vesz tudomást, miért érzik feladatuknak egy ideje már a kamaszkönyvek is, hogy alámerüljenek a társadalom és az emberi természet legsötétebb bugyraiba. Legfőképpen azonban: a videojátékok és a plázázás bűvöletében élő tizenévesek körében mitől válik csábítóvá a kalandozás a betűk labirintusában? – Petres Csizmadia Gabriella egyetemi oktatót kérdezem,