Ez idén is ott a naptárban január 22-e, a magyar kultúra napja, de hát a koronaidők sűrűjében ezúttal közönségváró rendezvények nélkül múlt el e jeles ünnep. Ám pont a rendhagyó helyzet apropóján érdemes el-eltünődni azon, vajon a kultúra országos takaréklángra állításának hosszú hónapjai – a kultúra társadalmi szerepéről és rangjáról – nálunk milyen észrevételeket és tanulságokat kínálnak. Természetesen, esetünkben a kisebbségi kultúra sajátos gondjairól is. Hiszen a kényszerű semmittevés, jobb esetben a pótcselekvések különböző formái mind a hivatásos művészeket, mind az amatőr mozgalmak tagjait elkedvteleníti, könnyen motiválatlanná teszi. Ráadásul nemcsak a kulturális rendezvényeknek vagyunk híján, hanem a közösségi életnek, az emberi közelségnek is, mert az előírt buborékokban élve nincs baráti ölelés, nincs egy-egy kávé a presszóban, nincs társasági élet. Ami van viszont: a sok bizonytalanság, az aggályoskodás. Nos, hogyan éli meg mindezt, annak tágabb összefüggéseiben is, egy színidirektor? Gál Tamással, a Jókai Színház igazgatójával Miklósi Péter beszélget.