Csupán kétévi cselekvési ciklust kapott 1990-ben az első szabad parlamenti választás nyomán alakult szlovák kormány. Ezért a mandátuma éppen harminc éve, már ’92 júniusának végén lejárt. Ez a 24 hónap azonban nemcsak a rendszerváltoztató demokratikus átalakulás kezdetét jelentette, hanem eközben számos hátráltató probléma felszínre törését is. Így a nacionalista erők térnyerését s ezzel a nyelvhasználati jogok vitáinak felizzását, a Csehszlovákia megszűnéséhez vezető aknamunka kezdetét, a bősi vízierőmű körüli huzavona elmérgesedését; ’91-ben Vladimír Mečiar előszöri bukását kormányfőként, vagy az egykori ŠtB besúgóit érintő ügyek szőnyeg alá söprését. De a tények mellett utólag ott a kérdés is: ennek a kulcsfontosságú időköznek, rapszodikus korszaknak csetepatéi lettek-e akár alaphangjává Szlovákia mai ingerült politikai- közéleti tónusának?... Ám az sem érdektelen, vajon abban a vitákkal teli időszakban feszélyező volt-e a szlovák kormány magyar miniszterelnök-helyettesének lenni? A rohanó idő pedig élesíti-e vagy szépíti a közelmúlt emlékképeit? Zászlós Gáborral, Miklósi Péter beszélget.