späť
RSS archívPopis epizódy
Patria | Utorok 2.08.2022, Publicistika
Kereken két éve, hogy Tóth Tibor sem színidirektora, sem társulati tagja már a Komáromi Jókai Színháznak. Utólag vajon ő hogy látja: milyen érzés megválni talán nem is az igazgatói széktől, hanem attól a színháztól, amelynek 32 esztendőn át tagja volt. Azóta szabadúszó művészeti tevékenységet folytat, így olykor fölötlik-e benne, hogy a színészet – életpályaként – vak sodródás is lehet. És mert 2020 tavasza óta a DÉLIDŐ vendégszékében sem ült, most visszapillantunk principálisi időszakára, de szó lesz majd arról is, hogy minő érzelemvilág forrása, ha valaki idehaza egy művészeti profilt űző nonprofit szervezetet menedzsel, közben két budapesti színházban vendégként játszik úgy, hogy végezetül járjon is Komáromban a fő útvonalak bármely irányában, előbb-utóbb elhalad ama színházépület előtt, ahol szükségszerűen annyi minden történt vele... Tóth Tiborral, Miklósi Péter beszélget.
